A nézőtéren látlak végre
S nem a képen
Mellém érve hozzám szóltál
Megkísértve lassan múló bánatom

Onnan indultál, én innen jöttem
Azt hittem, némán el nem érsz
Mellém álltál
Megpillantva törött ablakon

Veled már nem beszélek úgy, mint mással
Egy vallomással tartozom neked
Mosolyod meg nem szűnhet
Megszerettelek

Nem félek, s kérdem
Többé hol leszek veled
Minden órám minden perce
Megmarad neked

Légkönnyekkel átölelve
Átölelve, szótlan nevetve
Réges-régen elfeledve
Megbukott napom