Holly, Molly és Jason kora reggel a szobákat elválasztó folyosón álltak.

- Szóval? Kihez akartok benézni? – kérdezte vigyorogva a fiú.

- Kezdjük az elejéről, onnan! – bökött az egyik ajtóra Molly. Jason még szélesebben vigyorgott. Daniel szobájába készültek. Az ajtó előtt megálltak.

- Kezeket kérem! És semmi ostobaság, nem ébresztünk fel senkit, különben engem megölnek. – Holly és Molly vigyorogva fogták meg Jason kezét, majd egymás mellett beléptek az ajtón. Holly elszörnyedve nézett körül a rendetlen szobában. Molly az alvó Danielt nézte, aki hason fekve, a fel felé fordított fejjel hortyogott. Jason felvett a földről egy cd-t.

- Hé haver, szóval ezért nem találtam a cd-met! – morogta, majd zsebre vágta a cd-t. – Mehetünk, hölgyeim?

A két lány bólintott és újra megfogták Jason kezeit. Jason a fal felé vette az irányt.

- Második megálló, Rowena kisasszony birodalma – suttogta a lányoknak mosolyogva. Rowena szobájában jóval nagyobb rend uralkodott, mint jobb oldali szomszédjánál. Holly és Molly érdeklődve nézegették a lány íróasztalán hagyott köszöntőlapokat.

- Menjünk tovább – fogták meg a fiú kezét.

- A következő szobát kihagyjuk, mivel az az én szobám. Nem nektek való látvány, higgyétek el nekem – kacsintott rájuk. Holly és Molly vihogva lépett ki a folyosóra.

- Lássuk, mi van az egyes ajtó mögött – bökött Ruphio ajtajára Holly. Jason megint elvigyorodott.

- Harmadik megálló, Ruphio vára. – A szobába lépve egy pillanatra elvakította őket az ablakon beáradó napfény. A padlótól pár centire kezdődő, plafonig érő, kétszárnyú ablak tárva-nyitva állt.

- Ahhoz képest, hogy tél van… - dünnyögte Jason, eltakarva a szemét. Molly fintorogva mérte fel a szobát. Az íróasztalon hatalmas káosz uralkodott. Cd-k, spirálfüzetek, kitépett és összegyűrt lapok tömkelege. A széken Ruphio előző napi ruhái hevertek. Az ablak melletti fotelban egy gitár, körülötte újabb füzetek és összegyűrt papírgombócok. Ruphio ásított egyet, majd befordult a fal felé.

- Ideje mennünk – súgta Jason, érezve, hogy ingoványos talajon járnak – Ruphio bármikor felébredhet. – Végállomás következik, Mina Narancs-világa.

Átléptek a falon és körülnéztek. Jason rosszat sejtve bambulta az üres ágyat. Holly Mina íróasztalához, Molly a függőszékhez ment. Mind a ketten egy kupac papírt emeltek fel.

- Azta – suttogták egyszerre a rajzokat nézve.

- Kéne valami? – Jason nagyot nyelve fordult a hang irányába. Mina felöltözve, frissen szárított hajjal állt a fürdőszoba ajtajában és a „betolakodókat” nézte.

- Mi csak… - Jason szinte hallotta, ahogy kattog az agya valami magyarázat után kutatva.

- Ti csak? Hallgatlak Jason! Ti meg lesztek szívesek azokat visszatenni! – förmedt rá az ikrekre. Holly és Molly lassan visszatették a lapokat, majd Jason mögé bújtak.

- Mi nem akartunk semmi rosszat! – mondták egyszerre mind a hárman. Mina összeszűkült szemmel nézett rájuk.

- Kinek a szobájába mentetek még be?

- Daniel, Rowena, Ruphio – sorolták vidáman az ikrek. Jason megint nagyot nyelt. Halott ember vagyok, gondolta.

- Igen? – nézett Jasonre Mina. – Jason, Jason, látom körbevezeted az apróságokat, mi?

- Ő… igen! Igen, csak meg akartam nekik mutatni a házat! – vágta ki magát Jason, reménykedve, hogy Mina nem beszél erről többet. – De megyünk is, még be kell néznünk Rio… mármint a konyhába!

- Éljen! – kiáltották az ikrek. Megfogták Jason kezét, majd átléptek a falon. Mina elgondolkodva nézett utánuk. Jason mostanában elég furán viselkedett. Mintha nyomozna utánuk. Vállat vont. Biztos csak képzelődőm, gondolta, majd leült az ágyára és rajzolni kezdett.

- Ez meleg volt – fújt nagyot Jason. – De ti is okosak vagytok. Egyből beköpni Minának. Épp, hogy megúsztuk, remélem, tudjátok.

- Bocsi! – vágták rá egyszerre. El nem engedve Jason kezét elindultak a padlásszoba felé. Felmentek a lépcsőn, majd megálltak az ajtó előtt.

- Várjatok, előbb körbe nézek. Biztos, ami tuti. – Jason bedugta a fejét az ajtón, és tekintetével megkereste Riona ágyát. Megkönnyebbülten látta, hogy az ágyban ott van Riona is, nyakig betakarózva. Jason az ablakokra nézett. A hat ablakból három nyitva volt.

- Kinél van téli kabát? – kérdezte visszahúzva a fejét a lányoktól. Az ikrek megrázták a fejüket. Télikabát? Hát hülye ez? – Na jó. Felkészülni, jön Riona északi-sarka.

- De király! – nézett körül Molly a szobában. Holly az ezüst keretes tükröt nézegette. Jason az alvó lány felé pislogott. De fura, gondolta, olyan békésnek tűnik. Egyszer csak Mina homályos alakja tűnt fel Jason előtt.

- Menjetek most már! – mordult rá. – Gyerünk, kifelé!

- Ő… Mina, jól vagy? Olyan… halvány vagy – bökte ki a fiú.

- Istenem… boszorkány vagyok, te retardált! Na, tűnés! – mutatott az ajtóra Mina dühösen. Jason megragadta Hollyt és Mollyt majd kimentek a szobából. Mina szellemalakja az alvó Riona felé fordult, akinek megvonaglott az arca az őt kínzó rémálom képeitől. Mina leült az ágyára és csak nézte a lányt, aki a fejéhez kapott, majd a következő pillanatban képek villantak fel a szobában. Mintha moziban lennék, suhant át Mina fején a gondolat. Rionát látta, amint egy erdőben fut. Valaki üldözte. Mina hátra fordult, hátha meglátja lakótársa üldözőjét. De nem látott mást, csak egy vörösen villogó szempárt. Riona felbukott egy kiálló gyökérben. A szempár tulajdonosa lassan bontakozott ki az éjjeli erdő homályából. Riona barátja volt az, Mina felismerte őt az Amytől kapott képekről. A fiú letérdelt Riona mellé és a lány rémült arca fölé hajolt. Riona sikítva ébredt fel, megszüntetve ezzel a „panoráma-mozit”. Felült az ágyban és kezébe temette arcát. Mina jobbnak látta visszatérni a szobájába, de úgy érezte tennie kell valamit. Közelebb ment Rionához és átölelte.

- Nincs semmi baj, mi vigyázunk rád – suttogta a rémült lány fülébe, majd eltűnt. Riona visszadőlt az ágyába, félve újra álomba merült. Mikor felébredt, úgy emlékezett, hogy Minát is csak álmodta.