- Szóval? Rowena mit csináltál már megint? – lépett be Ruphio a nappaliba. Ziala és az ikrek kuncogtak, Mina a könnyeit törölgetve nevetett, Rowena meg durcásan, karba font kézzel ült mellette.

- Miből gondolod, hogy én voltam? – mordult rá Rowena. Ruphio elvigyorodott.

- Aha, még is te voltál. Na, mi történt? – leült Holly mellé, a lány nagy örömére.

- Mina behozta a tálcát és elkezdtünk teázni, meg süteményt enni. Rowena közben rájött, hogy melege van a kabátjában, és levette. Ugyanazzal a lendülettel lesöpörte az összes tálcán lévő poharat és sütit – kezdte mesélni egy csábosnak szánt mosollyal Holly. Ruphio furán nézett a lányra, majd egy tartalmas „Ahá”-val válaszolt. Visszafordult nevetőgörcsöt kapott barátnője felé.

- És te ezen miért nevetsz ilyen jót?

- Mert annyira… annyira vicces… képet vágott – nyögte ki nagy nehezen Mina. Rowena nyelvet öltött rá.

- Na jó, én megyek. Nem akarok elkapni semmit… bár a hülyeség állítólag nem fertőz, de ki tudja – fintorgott Abby. Mivel senki nem figyelt már rá, mérgesen, felhúzott orral távozott, jól bevágva maga mögött az ajtót.

- Nos, örülök, hogy mindegyikőtök itt van. – Ziala és a többiek a nappaliban ültek. A szobát gyertyák és a karácsonyfa égői világították meg. Mindenki arcán felválta villogtak a kék, sárga, lila, zöld és egyéb színek. Néhányan, Jason jóvoltából, Mikulás sapkában voltak. Daniel és Ruphio átölelve barátnőiket, egymás mellett ültek az egyik kanapén. Szemben velük ült Jason, Ziala és Riona. Az ikrek a karácsonyfa előtt ültek, a földön és izgatottan néztek nagymamájukra, aki szólásra emelkedett. – Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Köszönöm az előbb elmondott vicceket, tényleg nagyon jók voltak – mosolyodott el a néni. – Kicsit változtatunk a szabályokon. Akit kiválasztok, az a következő napi munkák alól kap felmentést. Így inkább van értelme az egésznek. – Lakói ujjongva megtapsolták. – Ha nem bánjátok az unokáim játszanák a karácsonyi kisangyalok szerepét. Látom, hogy egymás közt is vettetek ajándékokat, így hát akkor Holly és Molly fogja kiosztani nektek ezeket, az ajándékokat. – Magasra emelte kakaóval teli bögréjét. – Még egyszer boldog karácsonyt! Egészségünkre!

- Boldog karácsonyt! – kiáltották a többiek egyszerre, majd mindenki belekortyolt a kezében lévő, forró csokival teli bögrébe. Holly és Molly türelmetlenül néztek egymásra, majd nagymamájukra.

- Kezdhetjük? – kérdezték egyszerre. Ziala vidáman bólintott, majd visszaült Jason és Riona közé. Tíz percen belül mindenki nyakig ült a doboz halmok közt.

- Huh, gyorsak vagytok – sóhajtott Jason, miközben neki látott kibontani az első kezébe kerülő csomagot. Holly és Molly diadalmasan vigyorogtak össze.

- Még szép! Mi vagyunk a legjobbak! – színpadiasan összecsapták a tenyerüket, majd őrült tempóban vetették rá magukat az előttük tornyosuló ajándék halomra.

- Hú! De király! Egy narancssárga zokni! Köszi Jason! – kiáltott fel vidáman Mina, miután kibontotta az első ajándékot.

- Nincs mit. Én meg köszönöm ezt a bögrét. Jó ez a felirat rajta – mutatott az asztalra tett, fehér bögrére, amin a „Jó reggelt, te álomszuszék!” felirat volt olvasható.

- Hogyan legyünk nyitottak embertársainkhoz. Érdekesnek tűnik – mosolygott Riona. – De mondd csak Rowena… miért pont ezt választottad?

- Hát… mert, tudod… úgy gondoltam… - habogta Rowena elvörösödve.

- Rowena, te mindenkinek könyvet vettél? – nevetett barátnőjére Mina. – A boszorkányság alapjai, ez tetszik!

- Igazából… igen. Mindenkinek könyvet vettem. – Rowena még jobban elvörösödött.

- Jason pedig mindenkinek zoknit vett – mutatta fel a kezében lévő zoknit Daniel. – Miért kaptam Daniel feliratú zoknit? A saját nevemet azért csak meg tudom jegyezni!

- És ha elüt egy autó, és amnéziás leszel? Ránézel a zoknidra, és tudni fogod a neved – mondta Jason. Rowena összehúzott szemmel, villámokat szóró tekintettel nézett rá.

- Ez még viccnek is rossz – sziszegte. Jason idegesen elvigyorodott.

- De most gondolj bele! Akkor is praktikus ez a zokni! Ha valaki megkérdezi, hogy hívnak, nem kell megszólalnom, csak az orra alá dugom a lábam és ott áll rajta a nevem – nézegette a zokniját Ruphio. Erre mindenki elnevette magát.

- Most mi van, hát nincs igazam?

- Dehogynem. – Mina egy puszit nyomott a srác arcára.

- Most, hogy már mindenki megnézte az ajándékait – kezdte Ziala -, mit szólnátok egy kis bulihoz?

- Buli? – kérdeztek vissza egyszerre, döbbenten.

- Bizony ám! Buli! Karaoke, chips, forró csoki, felelsz vagy mersz, meg ilyenek – válaszolt elgondolkodva Ziala. – De egyéb ötleteket is elfogadok.

- Én benne vagyok! – kiáltotta Mina magasra tartott kézzel.

- Hé – bökte oldalba a földön mellette ülő Ruphiót Mina. – Nézd, elaludtak.

- Dan, segíts. – Ruphio az ikrekhez lépett, nyomában Daniellel. – Z néni, hol van a szobájuk?

- Ott az ajtó mögött – mutatott a szobából nyíló ajtóra Ziala. – Szerintem feküdjetek le ti is. – Ziala egy hatalmasat ásított. – Én is lefekszem.

Daniel és Ruphio felemelte a két alvó lányt, majd Ziala után mentek. A többiek lassan feltápászkodtak a földről. Mina és Rowena egy mozdulattal eltűntették az ajándék halmokat, majd neki láttak elpakolni a bögréket és összeszedni a szemetet. Mire Daniel és Ruphio visszaért már csak Mina és Rowena ácsorgott a karácsonyfa előtt.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen remek karácsonyunk lesz – mondta Rowena.

- Maradj már egy kicsit csöndben, olyan hangulatos ez az egész! – mordult rá szeretetteljesen Mina. Rowena nyelvet öltött barátnőjére, majd Daniellel együtt visszavonultak az emeletre.

- Eh, bolond csaj szétzúzta a hangulatot. Nincs kedved sétálni egyet? – nézett fel Ruphióra a lány.

- Most? – nézett az órára Ruphio.

- De mikor olyan szépen esik a hó! Na! Ígérem nem dobállak meg nagyon. – könyörgött Mina. Ruphio elnevette magát.

- Az biztos, mert ÉN foglak nagyon megdobálni! – vágta rá.

- Azt nem hinném!