Április 26., Hétfő

Kémia

Isteni ez a film! Karib-tenger kalózai, máris imádom! Nem, nem csak azért, mert ez Pocok kedvenc filmje. Már a húgom, Sabrina is meggyanúsított azzal, hogy biztos szerelmes vagyok Pocokba. Mekkorát téved! Csak tetszik és kész! Különben is! Még csak tizenhárom éves, mit pattog itt nekem? Ő csak ne szóljon bele a dolgaimba, pont ő, aki két éve várja a levelét a Roxfortból! Na szóval a Karib-tenger kalózaira visszatérve… Jack Sparrow kapitány for ever! Pocoknak is ő a kedvence. Várjunk csak… miért rohan mindenki az ajtóhoz? Mi fo…

Szünet

Nos, az történt, hogy kémia néni kísérlete nem úgy sikerült, ahogy ő azt gondolta, hogy sikerülni fog, és a végeredmény az lett, hogy felgyújtotta az asztalon lévő terítőt. Ezért rohant ki mindenki, nehogy bent égjenek. Kémia néni szerint eltúlozzuk a dolgokat, nem történt semmi különleges. Mondtam neki, hogy ezt ne jelentse ki ilyen határozottan, mert akár az egész osztály felrobbanhatott volna és akkor mi már mind halottak lennénk! A válasza annyi volt, hogy vissza kéne fognom a fantáziám. A fene… már megint becsöngettek… vajon most melyik teremben van angolom?

Angol

Megtaláltam! Csak előbb még benyitottam egy földrajzra, egy matekra, ja, meg egy kémiára, ahonnan Kémia néni visítva zavart ki. Nem értem mi baja velem. Álmos vagyok, Angol néni magyaráz valamit… azt hiszem, inkább alszom egyet. A többiek is azt teszik. Csak Andrew figyel tágra nyílt szemekkel, érdeklődő képet vágva. Jóccakát…

Ebédszünet

Nem bírtam ellenállni a kísértésnek és beszálltam Bogyó mellé. Együtt énekeltünk és táncoltunk a pingpongasztal tetején. A „One way or another” című örökzöldet énekeltük. Egészen addig, míg Igazgató helyettes néni le nem rángatott minket az asztalról. Megkaptuk a fejmosást, hogy illedelmes kislányok ilyet nem csinálnak, énekelni az énekórán, táncolni dráma órán kell. Miután elment, Bogyóval egymásnak dőlve röhögtünk. Aztán megérkezett Moira és Pocok is.

- Milyen napotok volt? – kérdeztem vigyorogva. Azért vigyorogtam, mert görcsöt kaptak az arcizmaim és nem bírtam normális képet vágni. Lassan egyre edzettebbek lesznek az arcizmaim, mióta Moiráékkal vagyok, sokkal többet nevetek. Úristen! Mi lesz, ha a végén kockás arcizmaim lesznek?! Állj… lehet valakinek ilyen? Hmm, ez elgondolkodtató.

- Vio, te min vidulsz ennyire? – kérdezte Pocok, mikor meglátta, hogy újabb röhögőgörcs tőrt rám.

- Semmin. Illetve csak azon gondolkoztam, hogy milyen lehet, ha valakinek kockás arcizma van – nyögtem ki nagy nehezen, leküzdve a feltörő kacagást.

- Jesszus, kit engem magunk közé – sóhajtott fel Moira, miközben a gyönyörűen kék, felhőtlen égre emelte tekintetét. Egy ugrással mellette termettem, lehuppantam mellé a padra és átkaroltam.

- Édes drága, teátrális barátném! – nevettem, miközben játékosan belecsíptem az arcába. Hirtelen csönd támadt. Döbbenten néztem körül.

- Ő… valami rosszat mondtam? – kérdeztem ijedten. Pocok és Bogyó Moirát nézte, Moira pedig hitetlenkedve bámult rám.

- Mit… mondtál? – kérdezte.

- Lássuk csak. Édes drága, teátrális barátném – mondtam szép lassan, hogy minden szó eljusson a tudatáig.

- Azt mondtad… barátnőm? – nézett rám még nagyobb szemekkel. Elgondolkoztam, nehogy butaságot válaszoljak.

- Hmm… hát, ha jól tudom, akkor igen. – Csak én nem értem, hogy minek ez a nagy felhajtás egyetlen szó körül? Moira mozgása hirtelen felgyorsult és olyan hévvel ölelt át, hogy azt hittem, lezúgunk a padról. Pár percig azt hittem, hogy megfulladok, majd Moira újabb Flasht* is megszégyenítően gyors mozdulattal elengedett és úgy tett, mintha semmit nem csinált volna.

- Az én napom egész átlagos volt. Még van egy órám. És nektek? – váltott gyorsan témát Pocok.

- Tűrhető. Vio, nem táncolunk egyet? Most lehetne, mondjuk a Smile. – Bogyó már fent is volt az asztalon és énekelni kezdte Lilly Allen legújabb számának első sorát. Nem telt bele tíz perc és újra egymásnak dőlve törölgettük a könnyeinket, miközben Igazgató helyettes néni távozását néztük.

- Ti nem vagytok komplettek – nevetett Pocok. Bogyóval egyszerre öltöttünk rá nyelvet. Moira furán méregetett, nem igazán értem mi van vele. Illetve tudnám, ha nálam lenne a fránya szemüveg. Csak ma sajnos otthon hagytam. Úgy látszik kicsit én is elbambultam, mert arra lettem figyelmes, hogy Pocok előttem áll és az arca csak pár centire van az enyémtől.

- Vio! Hahó! Becsöngettek! – jutottak el a szavai a fülemig. De azt hiszem, ott meg is álltak, mert valahogy nem sikerült megfejteni a szavak értelmét. A vége az lett, hogy Pocok megfogta a kezem, berángatott a suliba és betuszkolt a biosz órámra.