Mindenki a konyhában ült, az asztal körül és Zialát nézte, aki hét borítékot tartott a kezében.

- Vajon mi lehet azokban a borítékokban? Levélbomba? – súgta Jason Danielnek, aki egy szánalmas pillantást vetett szomszédjára.

- Hülye… miért lenne benne levélbomba? Lehet, hogy vásárlási utalvány, vagy meghívók. Ki tudja…

- Biztos az jár a fejetekben, hogy mi van a hét borítékban – kezdett bele Ziala. Mosolyogva nézte a gyerekeket, akik feszülten hajoltak közelebb. – Nos, ezekkel játszani fogunk. Hét boríték, hét név. Minden borítékon rajta van egyikőtök neve. Mindenki hozott tollat, ahogy kértem, ugye? Nagyszerű! Az asztal közepéről lehet cetliket venni. Minek a cetlik? Azért, Jason, mert azok a cetlikre kell ráírnotok valami jó tulajdonságot arról, akinek a borítékját kihúzom. – Ziala felmutatott egy fekete borítékot. – Akkor kezdjük. Ez Riona Coyot borítékja. Tessék elvenni egy-egy cetlit és írni rá valami jó tulajdonságot.

A hét lakó egymásra nézett, majd egyszerre nyúltak a kis papírdarabokért. Öt perc múlva mindenki a borítékba tette a fecnijét és várakozóan néztek a nénire. Ziala lezárta a borítékot, majd maga elé tette az asztalra. Ezután egy sötétkék boríték jött – Ruphio, majd egy vörös – Rowena-, egy rózsaszín –Abby-, egy barna –Daniel-, egy zöld –Jason- és egy narancssárga boríték került elő. Miután mindenki megírta a kis papírját és bedobta Mina borítékjába, fáradtan dőltek hátra. Jason a kezét rázta.

- Még életemben nem írtam ennyit – sóhajtotta.

- Az látszik is a jegyeiden – nézett rá Rowena.

- És mikor kapjuk meg a borítékokat? – kérdezte Abby.

- Most. Felmegyünk az emeletre, mindenki megkapja a borítékját és utána elvonul a saját szobájába, elmélkedni azon, hogy miket írtak róla. – Ziala elindult a lépcső felé. Az asztalnál ülők egymásra néztek, majd futva Ziala után eredtek. A szobák előtti széles folyosón mindenki felsorakozott az ajtaja elé. Ziala sorban kiosztotta a borítékokat, majd magukra hagyta a fiatalokat.

- Hát… jó olvasást mindenkinek! – Mina nem tudta levenni a tekintetét narancssárga borítékjáról. A többiek valami „Nektek is” féleséget morogtak, majd mindenki eltűnt a szobájában. Abby a kedvenc, rózsaszín, Hello Kittys fotelébe telepedett le, Mina az ablakpárkányra ült le, Ruphio hanyatt feküdt az ágyán, Jason a földre dobta le magát, Rowena a levegőre ült, Daniel fel-le sétált, Riona pedig az ágya előtti fekete szőnyegre telepedett.

Mina:

„Őrült, narancssárga mániás, egyetlen legjobb barátném… gyűlöllek!
Tudod, hogy imádlak, csak vicc volt.”

„Jó fej csaj vagy, ja, és boldog izét, ami most lesz nem sokára… ja! Karácsonyt!”

„Nekem egy kicsit túl pörgős, de aranyos és kedves”

„Mit is írhatnék róla? Nem is tudom. Annyi mindent tudok róla, hogy nem tudom eldönteni, hogy hol is kezdjem… na jó, kezdem ott, hogy szeretlek.”

„A barátnőm jó fej barátnője, most mit ragozzam még?”

„Narancssárga… mindene narancssárga! Hogy bírod rózsaszín nélkül, he? És sehol egy Hello Kittys póló vagy akármi! Jó tulajdonságod, hogy nem szólod le a rózsaszín cuccaimat… annyiszor, mint mondjuk az öcsém.”

Rowena

„Imádlak, te kis Vörös!”

„Vicces, hogy mindig leégeti magát. De legalább általában te is jót nevetsz ezeken, igaz? Az ablakos húzásod nagy volt!”

„Először, a reptéren azt hittem, hogy szerencsétlen vagy. Most már tudom, hogy az vagy. De viccesen szerencsétlen vagy, ami nagyon jó tulajdonságod.”

„Az én egyetlen ütyürü-pütyürü kis… csak vicceltem, de tudod, hogy imádlak.”

„A legjobb haverom barátnője vagy, amellett a barátnőm barátnője és a lakótársam is. Ilyen körülmények mellett, meg mert ismerlek, lehetetlen lenne, hogy ne tartsalak kedvesnek meg jó fejnek meg minden jónak.”

„Vörös… tudod mit? A vörös majdnem rózsaszín! Bírom, hogy vörös-mániád van. Jó fej vagy!”

Jason

„Ne merészeld még egyszer betenni azt az anyagtalan lábadat a szobámba! Amúgy bírlak…”

„Annyit égtem már előtted is… de hallod, ha valaki, te aztán vicces vagy!”

„Szánalmas poénjaiddal néha az őrületbe kergetsz. De amúgy tényleg vicces vagy.”

„Jaaaaaas, haver! Te voltál, akivel először találkoztam itt a házban. Azt hitted, hogy pizzát, hozok, na az, vicces volt. Nem úgy, mint a favicceid…”

„A viccességed vetekszik Mináéval. És ez nálam már nagydolog.”

„Hú, de elegem van már néha belőled! De te vagy az egyetlen srác, aki nem szívat ebben a házban…”

Riona

„Abby sokat mesélt rólad. Mind azok után, ami veled történt, szerintem nagyon aranyos és szerethető ember maradtál.”

„Előtted is mindig leégek. De legalább megnevettetlek. Jó fej vagy, örülök, hogy ismerlek.”

„Jók a vicceid! Nem tudom, honnan veszed őket, de jók! De légy olyan aranyos és hagyj némi olvasatlan gondolatot a sötét buksimban, jó?”

„Rémisztő, hogy tudod, mit gondolok másokról. De legalább azt is tudod, hogy mit gondolok rólad, így nem kell annyit írnom.”

„Nekem tetszik ez a fekete-mániád. Mina narancssárgasága mellett néha nagyon üdítő tud lenni. Hogy mit gondolok rólad? Azt, hogy sok mindenen mentél át, és mégis jó fej maradtál!”

„Úristen, nem akarom bevallani, de úgyis tudod, hogy félek tőled. Vicces vagy, meg jó fej, de ijesztő is, ezzel a feketeséggel.”

Daniel

„Héj, jó fej vagy! Rowena mondjuk mást is szokott mondani, de azt hiszem, azt inkább nem írom le és maradok a „jó fej vagy”-nál. Bírom a narancssárga cuccaid!”

„Olyan tuskó vagy, hogy nem esett le előbb, hogy miért égek előtted állandóan! Illetve hát… jó, oké, én mindig mindenki előtt égek… de akkor is!”

„Nem értem, minek szívatod Ruphióval mindig szegény Abbyt. Nem tehet róla, hogy olyan… amilyen. Ja, rólad írjak? Oké. Te nem vagy vicces! Én viszont igen! Haaahaaa!”

„Annyira vicces, hogy Rowena szerencsétlensége rád is átragadt!”

„Dan, Dan, Dan. Nem akarom csöpögősre venni a figurát, de tudod, hogy te vagy a legjobb haverom. És azt is jól tudod, hogy mit gondolok rólad. Vagy még nem mondtam, hogy melegnek tartalak? Jól van, jól van, csak vicceltem.”

„Az öcsém együgyű játszópajtása. Most mit írjak? Szerintem nem vagy jó fej. Az öcsém se az. Nem hordotok rózsaszínt! Gyalázat!”

Ruphio

„Bátor kis tigrisem!”

„Köszi, hogy végre nem csak nekem kell szenvednem Mina narancssárga-mániájától! Jó fej vagy!”

„Nem juttatlak be még egyszer Minához! Szerezz magadnak kulcsot, vagy nem tudom, de engem hagyj ki ebből! Ja, amúgy bírlak.”

„Tudom, hogy tudod, hogy én tudom, hogy te tudod, hogy én tudom, hogy te tudod, hogy én mindent tudok.”

„Miru! Tudom, hogy bírod ezt az elnevezést. Amúgy is annyit vagytok együtt, hogy egyszerűbb kimondani, hogy Miru, mint azt, hogy Mina és Ruphio…”

„Az öcsém vagy, világos?!”

Abby

„Aranyosak a Hello Kittys cicáid. Főleg a narancssárga ruhásak!”

„Fura, hogy mindig rózsaszínben jársz. Nem unod? Én se bírok mindig vörösben lenni…”

„Most mit mondjak? Tudom, hogy félsz tőlem.”

„Én megvédelek! A Hello Kitty-jeidet is megvédem! És mit kapok cserébe? „Húzz már innen, te szellem!” Ismerős?”

„Ru hugija! Hű, mit is írjak rólad? Nemt’om. Legyél már egy kicsit jobb fej, és akkor írhatom, hogy jó fej vagy.”

„Hugi, te akkor is a hugim vagy. Kérdezd csak meg anyuékat!”