- Megint eljöttél. Örülök, hogy látlak – Ziala fel sem nézve az íróasztala előtti székre mutatott. Jason, bár semmi kedve nem volt hozzá, leült a székre.

- Mit akar már megint? Miért nem hagy végre békén? Tudja, hogy maga miatt lógok? Ez törvénysértés, ám. Remélem, egyszer lecsukják… - Jason ma reggel elindult barátaival az iskolába, majd egy óvatlan pillanatban, befordult egy sarkon és… itt találta magát. Utálta ezt a kis sötét szobát.

- Kíváncsi vagyok a fejleményekre. – Ziala ráírt valamit az előtte lévő papírra. Sóhajtott egy nagyot, levette a szemüvegét, és tenyerére támasztotta az állát. Jason utálta, amikor a nő, őt nézte. Úgy érezte, hogy a szívébe lát. Nem tévedett sokat.

- Már csak egy szoba áll üresen – kezdte Jason, akarata ellenére. – Tegnap este költözött be az utolsó előtti lakónk. Z néni…

- Z néni? – vágott közbe értetlenkedve Ziala. Jason hatalmasat ásított. Nehéz volt hozzászoknia a kora reggeli keléshez.

- Z néni. Az idősebb Ziala. Mina találta ki ezt a nevet. Nekem tetszik, szerintem illik rá.

- Értem – bólintott Ziala. Visszatette a szemüveget és tekintetét újra az előtte heverő papírra szegezte. – Folytasd.

- Z néni örül, hogy egyre többen vagyunk. Szerintem állati magányos lehetett idáig. Szóval az újak: Riona, Daniel és Ruphio. Mindegyik jó arc. Riona kicsit olyan magába forduló. Fura csajszi. Asszem Mina ismeri őt a legjobban. Danielt egy reptérről szedtük össze, Ruphio meg a suliban Daniel és Riona osztálytársa.

- Iskola? Iskolába jártok? – kérdezett vissza Ziala. Jason furán nézett rá.

- Persze. Tudja, ez kötelező – mondta olyan hangsúllyal, ahogy egy nagyon csekély értelmű emberhez szokás beszélni. Ziala bólintott, és intett Jasonnek, hogy folytassa. Jason nagy levegőt vett és elmesélt mindent, amiről csak tudott.

- Hé… hol van Jason? – kérdezte Rowena, mikor Minával sorban álltak a könyvekért. Mina körbe nézett.

- Nemt’om… de amikor jöttünk, akkor még velünk volt. Vagy nem? Nem emlékszem… - vont vállat Mina. – Biztos semmi baja. Régóta él az utcán, stramp kölyök ez.

- Tudom, de fura, hogy rögtön a második napot ellógja.

- Ki lóg? – hallották Jason hangját a hátuk mögül.

- Te. Legalábbis azt hittük. Hol voltál? – nézett rá Rowena.

- Ne most, mi jövünk – mutatott előre Jason. Mina rámosolygott a tankönyveket osztó, nagyon fáradtnak tűnő nőre és bemondta a neveket, meg az osztályt.

Ruphio hatalmasat ásított. Kint ültek az iskola udvarán, az egyik padon, ahova kellemesen odasütött a nap.

- Csak nem fáradt vagy? Elég későn jöttél vissza, merre jártál? – bökte oldalba Riona. Ruphio még egyet ásított.

- Otthon. Illetve ott, ahol régen laktam – helyesbített. – Áthoztam a cuccaim, és megtréfáltam egy kicsit a húgom.

- Az a szőke csaj, akivel a boltban láttunk? – kérdezte Daniel. Ruphio két ásítás közt bólintott.

- Kíváncsi vagyok, mikor…

- RUPHIO! – üvöltötte valaki.

- Aha, szóval megtalált. – Ruphio felállt a leugrott a pad támlájáról, ahol eddig ült. – Na mi van, hugi?

- Nem vagyok a húgod! Az öcsém vagy! És mondd mit műveltél a korcsolyás Kittymmel?! Meg vagy te húzatva? Éveimbe telt, mire megszereztem! Erre te… te… te idióta! – üvöltötte Abby dühösen.

- Nyugi gumi, hugi. – Ruphio megint hatalmasat ásított.

- Fujj… - szörnyedt el Abby. – Legalább a kezed tennéd a szád elé! És jössz nekem egy korcsolyás Kittyvel! Te állat! Miért van nekem öcsém?!

- Bátyád – javította ki Ruphio.

- Öcsém! – toporzékolt Abby. Ruphio csak ásított egyet válaszul. Abby feje már vörös volt a haragtól. Dühösen toppantott egyet rózsaszín tornacipőbe bújtatott lábával, majd elviharzott. Daniel és Riona döbbenten néztek össze.

- Hogy, hogy nem tudja, hogy a bátyja vagy? Idősebb vagy nála, nem? – kérdezte Riona.

- Ikrek vagyunk. Pár perc a különbség. Azt hiszi, hogy ő született előbb. De téved. A doki is megmondta. – Ruphio visszamászott a pad támlára.

- És mi ez a korcsolyás Kitty-ügy? – kérdezte nevetve Daniel. Erre Ruphio is elvigyorodott.

- Drága hugicám imádja azokat a Hello Kitty cicákat. Mindenféle maskarába bújtatott kis szörnyetege van. Én meg megfosztottam az egyiket a jelmezétől. Nagy bűn, mi? – vont vállat Ruphio. Riona az iskola felé nézett. A kapunál diákok tolongtak.

- Azt hiszem, becsöngettek. Talán be kéne menni.

- Talán. De minek? A könyveket már átvettük. – Danielre is átragadt az ásítozás.

- Igen, de ma még óráink is vannak. Egészen pontosan még három. – Riona feltápászkodott a padról.

- Gyerünk, lusta népség! Vár a megvilágosodás! – vezényelte Riona. Megfogta a két ásítozó srác kezét és felhúzta őket a padról.

- Újra együtt! – kiáltotta vidáman kicsöngetéskor Mina, mikor a folyosón összetalálkoztak. – Kinek van kedve beugrani a közeli cukrászdába? Z néni mondta, hogy mindenkit meghív egy sütire.

- Akkor mehetünk – döntöttek egyhangúan. Nagy meglepetésükre, amikor a cukrászda előtti asztalokhoz értek az egyik asztalnál Z nénit látták.

- Sziasztok! – integetett nekik vidám mosollyal a néni. – Hogy vagytok? Üljetek csak le.

- Mi meg vagyunk. Túl éltük az első napot, és Z néni hogy van? – kérdezte Mina, miközben hangos szék tologatás közepett leültek a néni asztalához.

- Köszönöm, jól. Sétáltam egy nagyot, meg vettem pár dolgot.

- Hú, ez aztán finom volt! – sóhajtott Jason hátradőlve, miután –utolsóként- befejezte az evést.

- Örülök, hogy ízlett Jason – mosolygott Z néni. – Megsúgom nektek, hogy ez az én receptem. Itt dolgozik az egyik kedves ismerősöm.

- Akkor ilyet te is tudsz csinálni? – csillant fel Daniel szeme.

- Persze! – bólogatott vidáman Z néni. Ruphio megint ásított. – Rosszul aludtál? Ha nem tetszik valami a szobádban, kicserélheted. – Z néni közben intett az asztalok közt rohangáló pincérlánynak.

- Nem, nem. Nagyon jól aludtam. És a szobám is nagyon klassz - válaszolta egy mosollyal Ruphio. Z néni is széles mosolyra húzta száját.

- Akkor jó. És akkor most… Tudjátok, mi jön most? – mindenki feszült figyelemmel hajolt közelebb Z nénihez, aki hatásszünetet tartott.

- Na mi? – sürgette meg egy kicsit Rowena.

- Viccek! – tapsolt egyet nevetve Z néni. Erre mindenki sóhajtva dőlt hátra. – Na, mi az? Azt hiszitek, megúszhatjátok még egyszer?

- Rendben, rendben. Ki akarja kezdeni? – nézett körül reménykedve Mina. Természetesen senki nem jelentkezett. – Oksi. Gyáva banda, akkor kezdem én. – nyújtott nyelvet a többiekre. Nagy levegőt vett, és:
- Tudjátok, hogy hívják Einstein gyerekeit? – várakozva nézett körül. Mindenki a fejét rázta. Mina elvigyorodott. – Zweistein, Dreistein…

- Ez jó! – nevetett nagyot Z néni. – Ez nagyon jó! Ki a következő?

Rowenában felébredt a bizonyítási vágy.

- Mi az: kicsi, piros és a sarokban áll?

- Mi? – kérdezte gyerekes kíváncsisággal a szemében Z néni.

- Ribizli büntetésben! – vágta rá Rowena.

- Aú, ez fájt! – kiáltott fel nevetve Daniel. Rowena egy pillanatra elvörösödött, majd újra a többiekkel nevetett.

- Rendben, akkor folytatom én – emelte fel kezét Jason. – Maradjunk a találós kérdéseknél. Mi a hardver?

Mindenki nagy szemeket meresztve nézett rá.

- A számítógép azon része, amit ütni lehet. – húzta ki magát Jason. Fájdalmas pillantások és egy-egy nevetés volt a jutalma. Ezek után Riona, Daniel majd Ruphio is elmondott egy viccet. Z néni a végén a könnyeit törölgette. Mikor elhalt a nevetése, feszült csönd állt be. Mindenki a égeredményt várta. Kinek a vicce volt a legjobb?

- Mi az? Most mit néztek? Leettem magam? – nézett le gyorsan Z néni. Majd nevetve a fejéhez kapott. – Tényleg! A Nap Vicce díj! A mai győztesünk Riona!

Az említett meglepetten emelte fel a fejét.

- Tényleg? Ez most komoly? Nem kell mosogatnom meg ilyenek? Ez jó! Köszönöm! – vigyorodott el. – Háhhá, ma mindent ti csináltok! – mondta kárörvendően a többieknek. Z néni csak kuncogott. Mina is elmosolyodott. Jó volt Rionát nevetni látni. Szegény lány, biztos rég nevetett. Csoda, hogy még egyáltalán tudott vicceket.

- Na gyerekek, szerintem lassan induljunk. – Z néni hátra tolta a székét és lassan felemelkedett. A többiek is szedelőzködni kezdtek. Ruphio megint hatalmasat ásított.

- Látom fáradt vagy – jegyezte meg Mina mosolyogva. Ruphio fáradtan visszamosolygott a lányra.

- Volt egy aprócska gondom este egy Hello Kittyvel – válaszolta. Mina fura pillantására elnevette magát.

- Várjunk csak… Abby is Hello Kittyket gyűjt, nem? Akkor azért volt ma fekete Hello Kittys pólóban meg szoknyában! Jobban illett volna hozzá egy fekete cipő, bár a pólóján lévő Hello Kitty meg rózsaszín volt. Narancssárgában jobban nézett volna ki – tűnődött el Mina. Közben elindultak vissza a ház felé. Ruphio a lány mellett lépdelve újra elmosolyodott.

- Tudod mit? Szerintem is. A fekete-narancssárga jó párosítás.

- Na ugye! – mosolygott fel rá Mina.

- Te mit vigyorogsz? – kérdezte Jason a mellette sétáló Rowenát. A lány Minára bökött. Jason is szemügyre vette az említett. –Ahha! Már értem – válaszolta végül és ő is elvigyorodott.