- MINA! – kiáltotta el magát Jason a lány ágya mellett. Széthúzta a függönyöket, és az ébredező lány képébe vigyorgott. – Rowena mondta, hogy keltselek fel. Kérsz egy hideg zuhanyt is, vagy kimászol az ágyból.

- Inkább egyik sem… - motyogta a lány és megfordult a fal felé, hogy a nap ne süssön a szemébe. Jason még szélesebb vigyorral lerántotta róla a takarót. Mina egyből felugrott.

- Meg vagy te húzatva?! Perverz állat, tűnj innen, de gyorsan, mert még a végén varanggyá változtatlak! – üvöltötte Mina. – Bár senki nem venné észre a különbséget!

- Oké, megyek – vigyorgott tovább Jason, majd kihátrálva az ajtón távozott. – Felébredt! – közölte, mikor a konyhába ért.

- Azt hallottam – válaszolta Rowena. Jason kezébe nyomott egy bögrét, majd leült a házinéni mellé az asztalhoz. – Szóval ma jön Riona. És nekünk kell kimenni elé a reptérre.

- Csak nektek. Én nem megyek – vigyorodott el a srác.

- Mi van?! – kiáltott rá a konyhába lépő Mina. Ma nem indult jól a napja, és nem is látott javulási lehetőséget. Jason Zialára kacsintott.

- Z néni megkért, hogy kísérjem el valahova.

- Na ne… - hördült fel Rowena. Mina felkapta a számára kikészített kávés bögrét, egy hajtásra megitta, majd a bögrét levágta az asztalra.

- Gyere, megyünk – mordult rá Rowenára. – Majd jövünk, ha jövünk – vakkantotta oda a többieknek.

- Ez unalmas… - Rowena és Mina a reptéri váróterem kényelmetlen székeiben ültek. Mina idegesen fújt egyet.

- Nem én tehetek róla, hogy késik a gép. Főleg arról nem, hogy egy órát! – vágta barátnője fejéhez. Rowena karba fonta a kezét és durcásan nézett Minára.

- Ne rajtam töltsd ki a mérged, oké? – Rowena jobb szórakozást nem találván elkezdte nézegetni az embereket. Mina egyszer csak felpattant és megragadta a karját.

- Gyere, leszállt a gép – kurjantotta boldogan, és elkezdte maga után húzni Rowenát.

- Mina, várj, nézd azt a srácot! – Rowena nem bírta levenni a szemét a magas, szőke hajú srácról.

- Rowena, vigyázz! – kiáltott rá Mina elbambult barátnőjére. Későn érkezett a figyelmeztetés és Rowena teljesen lendülettel neki gyalogolt a reptéri postaládának. A lendület következtében hanyatt vágódott.

- Jajj, Rowena, erre nincs időnk! – esett pánikba Mina. Rowena feltápászkodott a földről.

- Nyugi, semmi bajom – mondta, közben leporolta magát. – Menjünk.

Pár perc múlva Mina és Rowena a gépről leszállókat leste. Egyszer csak egy vörös üstök tűnt fel előttük.

- Riona! – kiáltotta el magát egyszerre a két lány. A vörös hajú lány mélykék szeme a két idegenre szegeződött.

- Ti lennétek Mina és Rowena? – kérdezte közelebb érve hozzájuk. A két lány bólintott.

- Én lennék Rowena, ő meg Mina – mutatott magukra Rowena. Mina elvette Riona egyik bőröndjét.

- Szerintem induljunk – mondta. Rowena és Riona bólintott. Már majdnem elérték a kijáratot, amikor elszaladt mellettük a magas, szőke srác, feldöntve Rowenát.

- Fogják meg! Tolvaj! – üvöltötte az egyik biztonsági őr. A srác felkapott valamit a földről, majd tovább futott. Rowena megbabonázva bámult utána.

- Gyere már, tigriském – szólt rá Mina.

- Az előbb is ő volt az, aki eltaknyolt, nem? – kérdezte Riona - Már a gépről leszállva is kiszúrtam.

- Igen, ő volt. Tudod, vonzza a balszerencsés dolgokat. Ma még csak kétszer esett el, még várható pár szerencsétlen húzás – sóhajtott Mina. Közben Rowena felkelt a földről

- Állati helyes volt az a pasi – motyogta barátnője után caplatva.

- Héj! Valaki! Csöngettek! – Jason kiáltása törte meg a házban uralkodó csendet. – Hahó! – kiáltotta még egyszer, miközben lefelé ment a lépcsőn, hogy ajtót nyisson. – Ezek felszívódtak. Hát mindent nekem kell csinálni?! – mérgelődött magában, miközben ajtót nyitott.

- Ő… hello – köszönt az ajtóban álló srác.

- Nem rendeltünk pizzát – nézett rá Jason. A srác kihúzta magát és idegesen szőke hajába túrt.

- Nem pizzát hoztam!

- Akkor mi van? – Jason hatalmasat ásított.

- Haver legalább tedd a kezed a szád elé! – fintorodott el az ajtóban ácsorgó fiú. Jason lenézően megveregette a vállát.

- Szóval mit akarsz?

Jason egy papír fecnit látott maga előtt, amire a ház címe volt felírva.

- Ezt találtam a reptéren. Gondoltam megpróbálom, hátha akad egy kis hely egy szegény srácnak.

Jason elvette a cetlit és megnézte.

- Ez Rowena írása – motyogta. – Gyere csak be. Jason vagyok.

- Daniel – nyújtott kezet az idegen srác. Jason belecsapott, aztán bevezette a jövevényt a konyhába.

 

- Hát ez nem jött össze. – Mina, Rowena és az új lány a lépcső tetején álltak. Mina idegesen elkezdte harapdálni a száját. – Riona, megtennéd, hogy lemész a konyhába? Nekünk még meg kell beszélnünk valamit Rowenával.

Riona rántott egyet a vállán.

- Nekem nyolc – mondta, és megindult a konyha irányába, de egyszer csak fura érzése támadt. A lábai mintha maguktól mozogtak volna, a lépcsővel szemben lévő, látszólag üres kis szobához ment.

- Hé, csajok – szólt hátra. – Itt mi van? – azzal felmutatott egy kis csapóajtóra. Mina és Rowena meglepetten mentek oda hozzá.

- Nem tudom. Mintha Z néni egyszer említette volna a padlást. Lehet, hogy ez az – válaszolta Mina, azzal a megpróbálta kinyitni a csapóajtót. – Asszem ez beragadt – vonta meg a vállát. Rowena is megpróbálkozott az ajtó kinyitásával, de hiába.

- Akkor azt hiszem, menjünk – rántotta meg újra a vállát Mina.

- Várjatok – szólt utánuk Riona. Szemét az újonnan felfedezett ajtóra szegezte, majd egy könnyed mozdulattal kinyitotta. – Szerintem nyitva van.