- Hé, Mina. Csörög a telefonod. – Mina előtt Rowena tűnt fel a semmiből. Mina meglepetten bambulta barátnőjét. Rowena elunta a dolgot, megfogta Mina kezét, és a tenyerébe nyomta a telefont. Mina lenyomta az egyik gombot és a füléhez emelte a telefont.

- Igen? Amy, szia. Na ne. Két nap múlva? Rendben. Okké, befogom, de mond az időpontot! – Mina türelmetlenül dobolt az ujjaival a telefon hátulján. – Jó,jó. Ott leszek, nyugi. Amy! Nyugi már! Holnapután délben a reptéren. Látod, megjegyeztem?! Na, szia! – Mina teljes természetességgel lezuttyant a levegőre.

- Hol leszel holnapután délben? – nézett rá kíváncsian Jason. Rowena leült barátnője mellé.

- Riona ide jön. ÉS ha minden jól megy, itt fog lakni. – közölte. Ziala először meglepettnek tűnt.

- Elnézést, Z néni, hogy nem szóltunk előbb, de mi is csak most tudtuk meg. – mondta Mina.

- Ugyan, ugyan. Semmi baj. Ha ennek a lánynak az a sorsa, hogy itt lakjon, akkor én nem leszek az útjában. – a néni arcára megint kiült a kis lányos mosoly. – Jasonnel megállapodtunk a szállása árában. Egész jó viccet mondott. Majd nem olyan jót, mint a tiétek. Ja, és kitaláltam egy új szabályt. – vigyorodott el a néni. – Aki a nap viccét mondja, annak nem kell semmilyen házimunkát csinálnia. Idáig Mina vezet. Ne haragudj, kicsim, de a te vicced, túl agresszív volt. – mondta Rowenának, majd a nevetéstől prüszkölve visszament a szobájába. Rowena morcosan pattant föl vigyorgó barátnője mellől.

- Ajánlom, hogy keressünk valami ehetőt. Gyere Jason, úgyis nekünk kell majd mindent csinálnunk. Miss Szuper Viccesnek úgy sincs dolga. – jelentette ki. Határozott léptekkel elindult a konyha felé. Mina eltűntette a telefont, majd Rowena után ment. Jason is követte őket, de megállt az ajtóban. Rowena és Mina felvont szemöldökkel néztek rá.

- Mi van? Ja. Nem gondoljátok komolyan, hogy én és a konyha? – itt elröhögte magát. – Ugyan, ez a csajok dolga.

- Te Rowena… talán az utcán kellett volna hagynunk, nem? – fordult az említett felé Mina.

- Lehet. De még mindig ki tehetjük a szűrét. – vigyorodott el Rowena. Jason máris a hűtőnél termett.

- Szóval? Mit tehetek a hölgyekért? Van itt minden, ami… - kinyitotta a hűtőt. – Bocsi. Módosítanám mondókám. Itt nincs semmi.

- Itt sem. – Mina sorra nyitotta ki a szekrényeket.

- Te jó isten, min élt eddig ez a nő? – nézett körbe a poros konyhában Rowena. – Na jó. Kinél mennyi van? Vásárolni kéne menni.

- Az előszobai szekrény legfelső polcán megtalálod a ház pénztárát! – hallatszott be a konyhába Ziala hangja. A három lakótárs egymásra nézett.

- Miss Szuper Vicces megy és megnézi azt a pénztárat. – határozott Mina, azzal elindult a lépcső melletti szekrényhez. Mina megállt a szekrény előtt, majd szélesre tárta az ős régi ajtókat. A szekrény sarkaiban pókhálók lógtak. Mina fintorogva tapogatta végig a legfelső polcot.

- Itt nincs is… - kezdte Mina, de mikor másodszor végig húzta a kezét a polcon, beverte egy dobozba. – Izé… asszem találtam valamit.

- Nyisd már ki! – szólt rá türelmetlenül Jason. Mina nyelvet öltött a fiúra, majd kinyitotta a kis dobozt.

- Azt hiszem… ez több is, mint elég. – nyögte ki végül döbbenten.

- Akkor irány az éjjel-nappali, ugyanis most… - Jason a karórájára pillantott. – este tízkor, már csak az lesz nyitva.

- Állj csak meg! Honnan van az a karóra? – bökött a srác csuklójára Rowena.

- Ja, hogy ez! – Jason felemelte a karját. – A szobámban volt. Ziala azt mondta, az enyém. Így hát bátorkodtam felvenni.

- Szóval a tiéd egy óra. – motyogta Mina.

- Mi van? – nézett rá Rowena. Mina csak legyintett.

- Semmi. Irány az éjjel-nappali! – megragadta két barátja karját, majd kiráncigálta őket a házból.