- Gyere át hozzám. Együtt kitalálunk valamit. Én is át akarok menni a falakon! – határozott Rowena. Mina még mindig a gömböt vizsgálta.

- Mi? Ja, oké, persze. – zsebre vágta a gömböt, majd követte barátnőjét a szobájához. – Hé! Az a fotel tök ász! Nekem is kell majd egy ilyen. Sőt! Tudom is már, hogy milyet szeretnék. Tudod, vannak azok a fonott, felakasztható fotelek. – Rowena bólintott, közben a sarokba vágta a táskáját és leheveredett a fotel előtti szőnyegre. – Na, én olyat szeretnék. – Mina levágódott a fotelbe, táskáját Rowenáé mellé száműzte. Rowena és Mina a szemük elé emelték a hétköznapinak tűnő tárgyakat. Fél óra múlva egymásra néztek, majd átdobták egymásnak a gömböt és a nyakláncot. Újabb fél óra múlva Mina leheveredett Rowena mellé a szőnyegre.

- Én nem látok semmit… - mondta. – Rajta van ez a pentagramma és kész. A hátulján sincs semmi.

Rowena a hátára fordult.

- Én sem látok benne semmit. Néha mintha fel villanna benne valami fény, de mire újra megnézem, már nincs semmi. – egy fáradt sóhajjal tették le maguk mellé a földre a nyakláncot és a gömböt. Elmélázva hallgatták az eső kopogását az ablakon. Egyszer csak egy csengőhang törte meg a csendet. Mina felismerte kedvenc dallamát és felugrott, hogy előszedje a telefonját.

- Igen? Szia! Mi… várj, lassabban, mi a baj? – Mina megdöbbent arcot vágott. – Idejön a barátnőd? De hát… Hogyhogy? – egy ideges pillantást váltottak Rowenával. – Nem sokára… hogy mi?! Egy héten belül? De hát… Várj már Amy, nem is ismerem!

- Mi történt? – kérdezte türelmetlenül Rowena.

- Később… - suttogta Mina. – Riona? Ő az akit tavaly bemutattál? De… Amy, nem teheted ezt velem! Én tényleg nem ismerem azt a lányt, csak azt tudom, hogy néz ki és passz! Várj, Amy, ez így nagyon ni… - Mina leeresztette a telefont tartó kezét. – ncs rendben…

- Na? Mi van? Mondd már! – Rowena a sarkán ülve várta, amíg barátnője magához tér.

- Amy hívott… - kezdte Mina. – Emlékszel még Rionára? Tudod, akit nem lehetett leválasztani a pasijáról…

- Tudom már! Az a kis vörös, ugye? – Mina leült Rowena mellé.

- Igen, ő az. Szóval Riona jön hozzánk lakni. – Mina elnyúlt a szőnyegen és kezébe vette a gömböt.

- Micsoda? De hát… lehet, hogy neki nem fog kinyílni egyik ajtó sem! - Rowena követte barátnője példáját és ő is kinyújtózott.  Szórakozottan elkezdte dobálgatni a nyakláncát. Mina a gömböt nézte.

- Bárcsak megtudnánk ezeknek, a vackoknak a titkát! Még el kell mennünk a suliba, ki kell találni mit csi… - Mina kezében felragyogott a gömb. Rowena nyaklánca megállt félútón a levegőben.

- Mi a jó…? – kezdte döbbenten Rowena. Mina szó nélkül mutatott a nyaklánc mellé emelkedő gömbre. A két tárgy olyan gyorsan kezdett el körbe forogni, hogy csak egy fénykört lehetett látni. Mina és Rowena közben felültek, és döbbenten bámulták a fénykört. Egyszercsak a fénykör két sugárra szakadt. Ezek a sugarak a két lányt világították meg. Mina és Rowena továbbra sem bírt megmukkanni. Egy szempillantás múlva eltűnt a fény, és a két lány ott ült, egymással szemben, kinyújtott kezükben a saját tárgyukkal.

- Mi a jó szent narancs történt az előbb?! – akadt ki Rowena. Mina a gömböt bámulta, amiben Rowena nyakláncának mintája tükröződött.

- Hát persze… - motyogta. Tekintetét körbe járatta a szobán, majd végül az ablak felé intett. Rowena döbbenten bámulta barátnőjét.

- Mondd jól vagy? – kérdezte, de választ nem kapott. Mina elszántan újra az ablakra bökött, mire az egy csattanás kíséretében kivágódott. Rowena tátott szájjal nézte a beeső cseppeket.  Mina elvigyorodott.

- Gyerünk, Rowena, te jössz! – nézett vissza barátnőjére.

- Meg vagy te húzatva? Én ilyet nem tudok! – mondta Rowena.

- Ne lágy már nyuszi! Csak próbáld meg! Képzeld el, ahogy az ablak becsukódik! Csináld! – utasította Mina. Rowena sóhajtott. Egy percre behunyta a szemét, majd ő is az ablakra bökött. Az ablak két szárnya megremegett, majd lassan becsukódott. Egy halk kattanás jelezte, hogy a retesz is becsukódott.

- Elmagyaráznád, hogy mi folyik itt?! – kérdezte idegesen Rowena. Mina szélesebbre húzta a mosolyát.

- Jajj, kis tigris, hát nem vágod? Boszorkányok vagyunk! – Mina viccelődve hátba vágta tátott szájú barátnőjét.

- Hogy… mi van?! – Mina már nem hallotta barátnője kérdését, ugyanis már a lépcsőn száguldott lefelé.

- Z néni! Jason! Z né… - a lépcső alján Jasonbe ütközött, feldöntve mindkettőjüket. Mina, mintha gumiból lenne felpattant, felsegítette Jasont, majd boldogan elújságolta a nagy hírt.

- Boszorkány vagyok! Z néni!! Boszorkány vagyok! Meg Rowena is! Ezt nézze! – azzal előre nyújtotta a tenyerét, amiben még mindig ott volt a gömb. A gömbre koncentrált és elképzelte, ahogy felemelkedik. Jason döbbenten, Ziala mosolyogva nézte a szobában repkedő gömböt.

- Gratulálok. Rájöttetek az erőtök nyitjára. – bólintott Ziala.